Nehezen bújnak hozzám a szavak,
remegnek, ha közelembe érnek.
Vaskos felhők zuhannak rám,
nem érzem erejét a fénynek.
Elgurult szavak közé ékelődöm,
hangjegyek simítják ráncaim.
Múltammal a jelent körbeszövöm,
testembe égettem már láncaim.
Összedrótozott, vánszorgó évek
vasszirmú virággá válnak,
versekbe bújtatott síró lélek
némán int búcsút a nyárnak.
