Tudom, ahogyan tudod Te is,
versből nem épül katedrális.
Érzem, ahogyan Te is érzed,
nem hajt előtte senki térdet.
Látom, ahogyan Te is látod,
vers nem váltja meg a világot.
Örök rejtély; Mégis felépül
ezer hangból ezernyi dallam,
s tőlük életed megszépül,
mert ott vagy te is minden dalban.
Minden sorukban minden mi volt,
vagy majd csak lesz itt, e világon,
és ez édes-bús melódiát
hallod talán Te is, Barátom!
Hallod tán Te is a sorokból
a tanítást, a törvényeket?
Hallod talán a dallamukból
a felpezsdülő új életet?
Hallod tán (mint egykor nagyapád)
Isten hangját a fellegekből?
Hallod talán elhaló szavát
a felszakadó kék egekből?
Mert üzen a vers, ha nem is kéred;
Csak tanuld meg hallani hangjait!
Akár a hit, ha tán nem is féled;
Mégis megédesíti napjaid!
