Szabolcsi Zsóka

Zápor...

Pereg már múltam, jelenem,
hűs cseppje égeti tenyerem,
villám csap a harmatos fűbe,
fa odvába, mennydörgést küldve,
forró átkot süvít a szél,



jégeső gyöngye hulló szeszély,
cikázik kusza gondolat,
emléket ont a zuhatag,
pipacsokhoz hajtom fejemet,
félek, az áradat eltemet...