És te majd nézed a sarkon a szeleket,
Ahogy viszik a napszakokat és időközöket:
Az estéket, távolságokat,
Ahogy a hideg a reggeleket,
Nézed az időt, ami magával is megy,
Amit csinálnod kell és amit lehet;
Nézed és elképzeled, hogy
Ami nincsen meg, az lett mindened.
