Tavaszi tüzek
Sejtve már a völgy csodáit,
zeng az ág, és zeng a pázsit.
Tüzet látunk, máglyakéket,
fákban rügy fájdalma ébred.
Zöldüléstől részegítve
kertben mi is éledünk.
Ennyi nagyságtól derítve
minden gondot elvetünk.
Újra szítjuk, mit feledtünk,
mit ruhánk rejt, érdekel.
Más vidék sejtői lettünk,
lelkünk arra vágyik el.
Merre az erőt gyanítjuk,
s leszünk mitikus csodák:
szemünk embermód kinyitjuk,
s kivirágzunk, mint a fák.
Áprily Lajos fordítása
***
Tavaszi tüzek
Völgyeken tavasz parázslik,
zúg az ág és zsong a pázsit.
Láng lobog, kék máglya lángja,
fának a rügy mintha fájna.
Kertben tárul ki a lélek,
lángja mindent zöldbe von.
Teljes, tiszta élet éled,
s túllépünk a gondokon.
Mit feledtünk, föllobbantjuk.
Ruhán a szem áthatol.
Azt a világot kutatjuk,
mit csak sejtünk valahol.
Azt keressük, hol találunk
olyan mitikus hazát,
ahol emberként eszmélünk,
de virágzunk, mint a fák.
Lengyel Ferenc fordítása
