Piciny bogárként bukdácsolok,
árva dalok szivárognak belőlem rég.
Imák késztetik lábaim egymás után.
Térdem trehány és gyenge drog,
hozományom – a szél csendje – tán
lárva-lét. Fülembe szűrődő fohászok,
buzdító reménységek indáin táncolok,
mintha hepehupán, tér közepén.
Közben el-elesedezem az árnyakon,
a rácsok szivárvány-mintázata les felém;
s piciny bogárként tovább bukdácsolok.
