egymáshoz láncolt napok
magával rántja egyik a másikat
könyörtelenül elorozza
az egyik amit a másik ad
ki vagyok fosztva teljesen
de nem adok túl magamon
nem vehet meg engem senki sem
nem létezik oly hatalom
a napot próbálom elkezdeni
befejezni a megkezdett mondatot
hiába minden igyekezet
valamit mindenből mindig otthagyok
hol voltam hol nem minden sors mese
(olvassátok majd a versemet)
hőstelen halált halok magamért
s teszi helyettem mit a vers tehet
