Áprily Lajos

Valamikor

Valamikor tavasznapon
Anyám dalolt egy éneket,
Mikor a márciusi sejtés
Hunyó szivébe reszketett.

Messze kicsengő gyermekhangon,
Könnyes szemmel kísértem én,
Úgy álltunk egymást átölelve,
Szivünkbe' dal, szivünkbe' fény.



Érzelmes ó-német románc volt,
Dalolta már a nagyanyám
Szekfűk között, hársak tövében,
Tán örökségül szállt reám.

A hősét hányszor megsirattam,
El-elmerengve a dalon -
Ez volt az első szívborongás,
A szent legelső fájdalom.

És aztán jött a nagy tavasz rám
A káprázat tűzszekerén,
Robogva, zengve jött az élet
S forrongást korbácsolt belém.

Véremre törtek, átöleltek
A lázító nagy éjszakák,
S hallottam lázban ingadozva
Az örvény csábító szavát...

Ilyenkor - álom volt? valóság?
Zsongó agyam káprázata? -
Megcsendült halkan, hárfahangon
Anyám ó-német dallama.

...Messze kicsengő gyermekhangon
Könnyes szemmel kísérem én.
Úgy állunk egymást átölelve,
Szivünkbe' dal, szivünkbe' fény.

Átszellemítő áhítattal
Szívom a hársak illatát...
- Gőgös arccal, dacos kudarccal
Rohannak el az éjszakák. -