Ott voltam a szelíd folyó partján,
Mikor tengeréből a Hold felszállt,
Ültem melletted némán, szótalan,
Egyetlen vágyam volt,
A csendet megosszam.
Az éjszakának nyugalmában,
E szent pillanat varázsában,
Boldog voltam, ez volt az álmom,
Csillagos ég borított fátyolt.
Álmaink végre nem kószálnak árván,
Szeleknek tévelygő-viharos szárnyán.
A biztos hely s a nyugalom,
Melletted van, ahol a csend dalol.
Kinn a sásban, vízzúgásban,
Langyos szellősuttogásban,
Ha jön a hajnal még ott leszek,
Nézni veled a tűz eget,
Majd elsuhanok, ahogy jöttem,
Álmot látni nyugvó fénnyel.
