Tudod,
itt fenn tavasszal
soká alusznak
a fehér falú hegyek,
róluk a hó-vakolat
csak tétován pereg.
Lent a völgyekben
lágy szellő neszez:
friss rügyet hoztam,
ébredjetek!
Valahol délen,
hol már ágaknak
zöld lángja lobog,
ott a szőlőkben
esténként itt-ott
gyúlnak és kihunynak
venyige-csillagok.
Itt fenn a szirteken
hol hullik még a hó,
s jég-kezű szél tépi
ajkamról a szót,
pálma-derekad
mediterrán fénye
mindig itt ragyog.
Ilyenkor, tavasszal,
mit tegyek a bennem lévő,
folyton égő szavakkal?
