Olykor a vers
bátortalan kéz,
melyet a sötétben kinyújtunk
egyik felebarátunk felé.
Te, itt vagyok.
Örülök, szenvedek.
Töprengek, miként te is.
Fáradt vagyok
és én is rosszul alszom.
Hajnal Gábor fordítása
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."