Egészen apró csendeket gyűjtök,
bútorok, házak mögött szunnyadót,
elhagyott tanyát, hol érnek a fürtök,
kapu előtt, padon ülő anyót.
Néptelen várótermekbe járok,
hallgatom a régiek szavát,
s intenek felém még fehér akácok,
érzem most is viráguk illatát.
Egészen apró fényeket látok,
a nagyok meglesznek nélkülem...
s csodálva nézek minden kis virágot,
csoda a világ míg itt vagy velem.
