Őszinteség... Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
Könnyű, mint vers, ami rímre megy,
És egyszerű, mint az egyszeregy!...
Fa vagyok, a lábam sárban áll,
Ezer álom vétkes kört csinál
S lelkemben úgy eltéved a fény,
Mint egy labirintus ösvenyén.
Tán zöld bozót, gazos labirint,
Talán csupa kőfal kacskaring;
Mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
Mily szörnyeteg lakik és henyél?
A szó ott tévedez, elmarad...
Fond, Ariadném, szent fonalad,
És ahová sem igen, se nem,
Tán elvezet majd a szerelem.
Hogyan mutassa a föld magát,
Ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
De karjaimat már vonja a nap.
