Ana Blandiana

Önmagamnak

Önmagamnak soha nem voltam elegendő,
függve, mint lebbenő széltől az ágon a gyümölcs
mint kifeszített íjtól a nyílvessző,
mint szófejtéstől a szó, ha megfejthető.

Mi voltam, mielőtt valami lettem a földön,
mily megálmodott cél - mely már csak holt remény -
borzongat, átlépve sorok között
lévén belőlem a bizonyíték

és halasztott rejtély élő láncszeme,
mely másképpen folytatná, de elevenen
és vétkéért kamattal megfizetve,

mit örökül hagyok későbbre neked
hogy megérthesd és gazdagodj vele -
te, meg sem született olvasó - akár egy gyerek...