Mint a fáradt, nehéz kő a parton,
arcom a Napnak odatartom.
Szememre csukom szempillámat,
kerüljön el a kóbor bánat.
Kerüljön el szerelem, isten,
üldögéljek kicsit a nincsben.
Szokjam, akár vackát az eb,
közeledő nagy csendemet.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."