Hangokká olvad a magány
és színekké és teli térré,
anélkül, hogy a maradék,
kevés erőmet is felélné.
Jóságosabb a föld s az ég.
Körülvesznek és nem kizárnak.
Milyen jó lenne magamat
odaadni most a világnak,
hogy bármilyen formába is
mindenkié legyek. Egészen
szétosztódnék és mégis egy
maradnék a gyönyörűségben.
