Száradjanak hát ki a fák
amiket együtt láttunk
ha mindig mást hazudtak
neked s nekem, ha a világ
csak két üveghegy-félteke -
hazugság a szivárvány
ha a fényt fölaprózva
fehérré nem csitul sose -
s az egyetlen, ki majdnem szeretett,
más költemények titkos hőse lett -
Száradjanak hát ki a fák,
égjenek el a versek,
ha minden ige megcsalt,
állítmányaim rossz kofák,
vigécek, minden szó talmi
játék volt - én nem tudlak
már téged nem szeretni.
Belőled csak csendben kihalni.
