Tompa moraj ébresztett:
repülők lopakodtak álomképeim közé.
Ki hessegeti el felőlünk
az aggódás fekete madarait?
Bújnék biztonságos oltalomba,
kapaszkodnék sziklaszilárd szavakba,
becéző simogatással nyugtatnék
lázasan esdő tekinteteket,
nyújtanám kezem: ne félj,
ne aggódj, kicsim!
S a repülők lomha morajlással nőnek
békét óhajtó törpeségünk fölé.
