Én eltűnök. Ne nézz a mélybe.
Ne kutasd, élve vagy holtan
fekszem-e elsüllyedt réteken,
arra se emlékezz: voltam.
De ahol ég a szenvedés,
ott ismerj majd meg engem
végig a Via Appián
a hatszázhúsz kereszten,
s középkor tűz-vér éjjelén
hol sercegnek a máglyák,
és vétkesek és vértanúk
a végső jajt kiáltják,
halld vissza onnan hangomat,
és szögesdrót-kereszten
cikkanó villámmá meredten
ismerj meg ott is engem.
És legyen, ahogy te akartad
a kezdetétől az időnek:
örök kínoddal szítsd a lángot,
vagy adj inni a szenvedőnek
örömedből, mely oldozás.
Ítélj békét a vágynak.
Irgalmazol-e énnekem,
és bennem a világnak?
