2008. december 2., kedd

Luminita Mihai Cioaba

Fájdalom

Megérted-e valaha is
mint havazik a szóban?

Megérted-e valaha is
mint zuhog lélekben a vágy?

Megérted-e valaha is
a falevelek könnyét?

Meglehet sohasem
fogod tudni
hogy minden áldott éjszakán
átgyalogolom a holdat
s a hasadó hajnalon
hamut hozok talpamon.


Szerelmed Fájdalom
Fájdalom Szerelmed.


Meglehet sohasem
fogod tudni hogy
Életet adtál a Halálban
a falevél zöldjét
még
mielőtt
az éjszakában a fákból
szerte a világon pont
robbannak a rügyek.

***

Ujjászületek az idő sodrában
nyersében a tavaszi zöldnek
és legyilkoltan roskadok össze őszi zokogásban
tudván hogy
ismét újjászületek

Balogh József fordítása