Hűvös az este
szél borzong a fák közt
hol hálóját szövi
a szürke félhomály,
és hold-ezüst csöndet
álmodnak a percek
míg furcsán remegve
felsóhajt a táj.
Egy elfáradt gondolat
száll a kormos éjnek,
fázósan reszket,míg
végre célba ér,
szétfoszlik lassan
de visszanéz a tájra
hol reggelre mindent
belep majd a dér.
