Nem is vagyok csak hegedűhúr
nem is vagyok csak csobogás
az ablak előtti időn túl
patak vagyok és semmi más
És ködben állnak kinn a fák
suhogva mint a mente
és elszállnak az ifjúság
végén a végtelenbe.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."