A boldogság, mondd, a remény?
Szivünk inkább a múltba tér,
az emlék boldogsága fény,
hajnalt előz, alkonyt túlél.
Min emléked ma rejtve ring:
szived mohó reménye volt,
s reményed illó kincse mind
szelíd emlékezésbe folyt.
Oh csalatás, amit szeretsz:
jövőd álarca hívogat,
emléked álma nem lehetsz
s gondolni sem mersz rá, mi vagy.
Rónay György fordítása
