Fövényi Sándor

Még drágák...

Az ősz szívét hallgatom,
remegve átdobog a falakon.
Künn köd hever az avaron,
befedi némán vastagon.

A múlás percei mint könyvek,
kitépett lapjai pörögnek.
Vajon élni vagy halni könnyebb?
Mindegy, még drágák a könnyek.