Azon a napon,
Amikor először érzed,
Hogy oly’ csupasz vagy,
Mint aki most született,
Akkor érted meg a zsoltárt:
A megfoghatatlan éneket,
Mely jajban szól lent,
Majd fönt sikolt
Az ég felett,
A semmiben,
Szádból a szót,
Mi dadogva szól
Értelmetlen,
Senkihez,
Mint vaknak az ég méla kékje,
Vagy siketnek rigó dala,
Sziklának az anya szenvedése,
Mikor belőle egy kő kiszakad.
Akkor érted meg a zsoltárt:
A megfoghatatlan éneket;
És azon a napon
Azt is megérted,
Hogy halkan hulló cseppjeikkel,
Érted sírnak némán az égen,
A feketeszárnyú fellegek.
