Megbonthatatlan táj.
Egységes abroncs gyűrűje ölel.
Holdfényillat.
Egy hideg égitest romantikája.
Hegyek zárt, kemény foglalatában
visszhangos énekek hullámoznak.
Hová igyekszel?
Miféle boltozatot varázsolsz magad fölé?
Tömör lég vastag fala nyom le.
Csonkolt fák sírnak ágaik után.
Az éden védőburka fölrepedt.
Irányt tévesztenek a madarak.
A föld alatt
bozontos felhők csaholnak.
Két part között
nedves, só marta kőtömeg.
Fehér botjával tétován
botorkál közöttünk az Isten.
