2008. december 1., hétfő

Csoóri Sándor

Párbeszéd, sötétben

Mit vesztettél el?
Nem tudom. Talán egy szalmakazlat,
sárga búvóhelyemet,
tizenkét nyaramat,
egy őrült darázst,
fejemben lakott évekig,
ne menj el, dongta, ne menj el,
csak a zöld levél bújdosik.
Lehet, hogy mást,
talán egy folyót,
kenderáztatót,
földönfutót,
sámsoni hajamat elúsztatót,
sár-csizmáimat lehúzta,
iszap-ingemet letépte,
igen, egy folyót,
ökörcsülkökkel harangozót,
a láthatáron is átszekerezőt,
kiáradásaimat,
sebeimet,
sodró nyomorúságomat,
világban a világokat,
a kezedet, hogy haza hívjon,
nem tudom, nem tudhatom.