Göcsörtös, korhadt lett a fa -
hiszen csak adjon parazsat;
elszállt a rózsa illata -
jó, hogy a színe megmaradt;
lassabb ritmusban hajt a lét -
hiszen időd úgyis robog;
érzed a tél hideg szelét -
mégis a tűz azért lobog;
apad, szikkad a nagy folyó -
ne félj, pohárnyi víz elég;
körénk bújt felhőtakaró -
ugye szűrt fényt küld így az ég;
sziklák közé vezet az út -
de ott sem minden meredek;
a napsugárból kevesebb jut –
őrizd belül a meleget;
lehalkult mellettünk a szó -
hidd el, a csönd is gazdagít;
rövidebb lett a takaró -
ha kell, begyűrjük sarkait;
szilárdságot mar az idő -
tudod, egy pont kell, semmi más;
puhul a vas, kopik a kő -
igen, örök a változás.
