Megismerem, ha rám hull az árnyék,*
a mögöttem is állsz, én érzem meleged!
Egyébre már mire is vágynék.
Talán - ha megfognád a kezemet...
Talán, ha még szólnál néhány jó szót,
S hazudnád, hogy... akárhány életen is át!
Ha Isten így rendelte: legyen!
De nem felejtem árnyad bársonyát!
* Váci Mihály Vakon is c. versének egy sora.
