Szentjánosbogár villan az éjben,
lámpások szerelmes fénye hívogat,
Tusnádfürdőn, lombok sötétje alatt,
ezernyi csillag röpköd a légben.
Kis bogárkák, villódzó csillagok,
kerengve szállnak, párjukat keresve,
sietni kell, rövid a fényes este,
a telihold csak éjfélig ragyog.
S keringenek a fáradhatatlanok,
észre sem veszik, hogy én ott vagyok,
édes titkukat, mélázón lesve.
Hajnalra hűs szél rázza meg a fákat,
vége van már a csillagfényes násznak,
s a tájat, harmatgyöngy teríti be.
