Kezed kezembe,
tekinteted tekintetembe már
mint folyó a mederbe, mint
szájra a pohár.
Alakod könnyű képe
rezge fénnyel-színnel tömött fejembe,
mint őszi fák lombjába
ha csak egy madár.
Elrendeződik a világ.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."