Ha nem vagy, csak lézeng bennem a lét,
S a lélek kábultan kóborol odabenn
Helyét nem találva, az árva.
Kezedben kezemmel kéne lennem.
Perceket falnak mohón az órák,
Múlnak, mint sosem volt pillanatok,
Miket csak az elme képzeleg.
Nélküled én is tűnő árny vagyok.
Tudom, nem hiszed, ezért is rejtem;
Kezembe bújtatom a szívemet.
Ha jössz, megsimítlak, hogy szóra bírjam
Benned és bennem az egy ütemet.
