"Szegénynek gazdag, gazdagnak szegény…
azaz egyik sem…
helyesebben mind a kettő"
Orbán Ottó
Ne bénítsanak meg villanó dühök,
miért állnál úgy, mint akit szél ütött.
Told meg tolladdal a kezed, ha rövid,
legyél ki az égre lánguszályt röpít.
Igaz szavaidat fülünkbe fújjad,
ha félünk s tüdőnk lihegve fullad.
*
Legyél nekünk fényár, zúgó virradat,
ha tűzpokol harsog, dübörög, dagad.
Rímeket faragj nekünk, ne keresztet,
mikor rajtunk a múlás szárnya reszket.
Mikor körénk sötét ruhások lépnek,
ha számunkra szótalan az ítélet.
*
Hiszen szükségünk van rád, -sose máskor,
avarzúgáskor, varjúkárogáskor.
Mikor halotti fellegeknek intünk,
ha csupa könny az arcunk, -vér az ingünk.
Versedhez dobot verünk, -trombitálunk,
talán táncra is fogjuk béna lábunk.
*
Legyél aki úgy sír: a szeme ragyog,
énekelj, mint árvák közt a legnagyobb.
Kinél senki nem mond bánóbbat, -szebbet,
szeress ahogy anyák, bölcsek szeretnek.
És hitesd el velünk, mert hidd el: segít,
hogy jogunk van hinni rangot, istenit.
