Aki meg akarja erősíteni a lelkét,
távoztasson el magától minden megalázkodást,
a vak engedelmesség és a lágy behódolás valahány elvét,
a tekintélyelvűség és a tisztelet valamennyi módozatát.
Ami a törvényeket illeti - vigyázzon, olykor óvakodjék
néhánytól, ám ha kedve van rá, egypárat mégis megtarthat belőlük.
Ami pedig a többit illeti - többnyire sárba taposhatóak,
tehát leginkább csak tiporja, dúlja széjjel, sértse meg őket,
szegje meg őket, s hágjon át bármely törvényt, szabályozást,
ősi szokásokat és szent hagyományokat is.
Továbbá: mindig térjen el az általánosan elfogadott,
noha senkit sem kielégítő, s nem egy ponton hamis, színhazug úttól,
az úgynevezett igazság útjáról -
és mindig térjen merészen el haszontalan, steril,
hideg konvencióktól is,
s hárítson el magától butult, pimasz szemforgatást,
s bűnökbe pállott, meddő illedelmeket.
Kitárul így a gyönyör iskolája:
az élvezetek megtapasztalása majd sok dologra megtanítja még őt.
Főképp pedig a pusztító tettektől ne féljen, semmifajta rombolástól:
a ház felét le kell rombolni, s hagyni kell, hogy félig összedőljön.
Csak így nő benne teljessé a bölcs tudás erénye, a lelki megismerés.
