2008. november 1., szombat

Komáromi János

...mert létezel

Más lett a nappal
és más lett az éj.
Más hangok hívnak
és más dal kísér.

Más vágyak gyúlnak
és más vagyok már.
Más utakon járok,
hiszen megváltottál.

Már remélek újra,
a hitem visszatér.
Már áramlik ereimben
újra az alvadt vér.

Már ébren álmodom
igaz álmokat.
Már merem látni
a csillagokat.

...mert a ködből hírtelen
a napfénybe értem.
...mert volt aki megállt
és lehajolt értem.

...mert újra szerető
szemekbe nézhetek.
...mert érinteni vélem
bársonyos kezed.

...mert...mert...
...és miért még?...
...kérdezel...

...mert létezel!