A sziklafal már szinte összezárult,
öblöt kerít a nap, fények szerint.
Bóját jelez most minden mozdulat:
eddig, s tovább nem. Majd eddig megint.
Megúszni szinte mozdulatlanul
kinyíló tengeren veszély ha van.
Határon túli izgalmas vizek;
hullám se kell, elsodrom önmagam.
S lesz később is, mikor az éj színe
mint mandulás bor, hűs kortyokra válva.
Árnyékom festeni meg homok - nyomokban:
iszapjelölte partok tisztasága.
És én még itt se tudlak jól szeretni.
Talpam hideg, jegel a hűs medence.
A sziklafal már szinte összezárult
egy tisztább ég hogy tükrét szétfeszítse.
