Az út kanyargott talpam alatt
Sárgavirágok tarkították
a zöld mezőbe vesző gyaloglást
Nyárderekán elértem a folyót
Homokos fövény szelídítette a déli partot
Békateknők fénylettek gyöngyház színükkel
Forró táj ölelte magához
a partok közé szorult medret
Felhőtlen ég remegett fölöttem
A falu csordája
a gázlóban szürcsölte a vizet
A csordás ostorát fűzte
lábát a vízbe lógatva
- Ezért gyalogoltam -
Ezért a pusztai halhatatlanságért
- Nekivetődtem
Betakaróztam a forró homokkal
- Gyermekkorommal játszani...
