megalázom magam
hívőként foszlok oltáriszentséged elé
mert hiszek benned
ahogy hisz Isten pásztoraiban barmaiban
hát feléd nyújtom marokbazárt
pillangónyi életem
mert hiszem benned a csöndet
mely szít mint tűz süket síkon
nézd
fázó végtagjaim gubbasztanak
reszkető gomolyaggá
száguldozok felégetett-magam szűnő füstjében
mert bohóc vagyok életem színpadán
mesém bohóc meséje
nem neveti senki sem
zárj magadba
kagyló vagy – a porszem én
