Nincs kibujhatóság a te béklyóidból,
van helyette tűrés lázadt bizalomból,
szemöldököd ívén sötét mennyem épül.
Fényes szemedtől lelkem ha megbékül,
megtalálom-é a porig égett házat,
küszöbére terül rajzolatlan árnyad.
Szél viszi a felhőt vadludak vonultán,
rikoltás kél égi sípnak ágán,
hideg a piros Nap, újra alkonyodik.
