Nem érdekelnek a rímek. Ritkán találni
Az erdõben egymás mellett két egyforma fát.
Úgy gondolkodom s írok, ahogy a virágoknak színe van
Bár jóval tökéletlenebbül,
Mert hiányzik belõlem az az isteni egyszerûség,
Hogy csak úgy magától értetõdõen legyek.
Nézem a világot és meghatódom.
Érzékenységem, akár a dombról lefutó vizeké,
S úgy születik bennem a költészet, ahogy a szél kerekedik…
