Egy darabka életet csak
életet mely eltart Addig
és mert Addig mindörökké
hisz az Addig ily határkő
min csak ritkák hágnak átal
ritkák ritkán nincs bocsánat
mindent tudni s elfeledni
elfeledni nem feledve
őrizni egy mozdulatban
pillekönnyű rebbenésben
szikraként szem-rejtekében
természetes villanással
átlépve a megszokotton
és magától értetődőn
itt is ott is egyidőben
szétsugárzó vágytól hajtva
egy darabka életet csak
életet mely eltart Addig
éjsötétben jó reménység
odaérünk meg sem állva
odaérünk virradatra
hol az Idők kezdetétől
kezdve szomjún várnak minket
