Telítődik az ember szíve reggel
Álmokkal, ábrándokkal, szeretettel
És nekimegy a fénynek
A fényburokban munkahelye várja
Munkába fog és rátalál az árnyra
Melyből imént felébredt
Hát el is fárad, mire jő az este
És ráeszmél, hogy hiába kereste
Azt, mit nagyon szeretne
Napfény helyett csak lámpafény kíséri
Vacogva megy mellette, mint a régi
Szerelme, az a szellem
Az, mely kísérti éj leplébe bújva
Az, mit szívébe zár a hajnal ujja
