„Annyira hiányzol,
Hogy már jó egyedül.”
Hervay Gizella: Szerelmes vers lila éggel
Mert szebbé lettél nekem,
Mint templomoknak csöndje
És szebb vagy mintha lennél
Öltözve színezüstbe;
Távolabb, mint a holnap,
És közelebb a vágynál,
Arcomba hulló csöppnél,
Esőcsepp-koppanásnál...
A kapualji csókot,
Egy szellő szétzilálta;
Hózápor hozott vissza,
Tűnt vágyak városába.
Már nélkülem világít,
Városod minden fénye,
Az utcán mások lépnek,
Nyomaink hűlt helyébe...
Időtlenebb a szónál,
És meztelenebb vágynál,
Arcunkba csapó szélnél,
Friss zápor illatánál;
A távolság mi éltet,
Megbénít, elvarázsol,
Hogy újabb útra indulj,
Sosem érkező vándor...
