Aki szeret, aki nagyon szeret,
Százszor veszíti el az életet.
Mert mindig újra egyedül marad
S nem találja a tovahunytakat.
Addig jó neki, amíg sírni tud,
A könnyeken a fájdalom lefut.
Addig jó neki, amíg emleget,
Mint külországban élő gyermeket.
Addig jó neki, amíg hazavár:
Csak költözik, de megjön a madár!
Addig övé még, aki nincsen itt,
S ő éberen virrasztja kincseit:
Túl az időn, téren és síron át
Élő szemét, szavait, mosolyát.
Mind élnek benne, és ő bennük él,
S van is mindennap élnie miért.
Élnie mért és imádkoznia.
Vedd a kezedbe szép piros szívét
Általvert szívű Mária!
