Halottainktól örök búcsút venni
fáj, ám vigasztalja a szívet az ész:
születés – halál, az élet rendje így.
Akit élve vesztünk el, szenvedés
a szívnek, vigasztalásra képtelen
az ész, felejteni nem hagy a remény.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."