Itt található a másik blogom:

A szó ereje

  
Szeretettel várok minden kedves érdeklődőt.

Szeitz János

Nincs körülöttem más,
csak az áldott csönd.

Búcsúzom.

Megköszönöm mindenkinek, aki ebben a rohanó
és nem éppen léleksimogató világban
nap mint nap vagy néha-néha benézett hozzám,
és elidőzött nálam.
Megtisztelő, hogy sokan (köztük szerzők is) feltüntették
a weboldalukon ennek a helynek a létezését.
Talán lesznek, akik ezután is betérnek majd ide,
és szemezgetnek a blog válogatásaiból,
annak ellenére, hogy már nem fog frissülni az oldal.
Köszönet érte.

~*~*~

Szeretnék - majd egyszer - a folyamatosan bővülő
vers- és prózagyűjteményemből
egy, az itt olvashatótól kicsit eltérőbb válogatást adni az érdeklődők számára.
Amennyiben a körülmények ezt lehetővé teszik, és meg tudom valósítani az elgondolásomat, jelezni fogom ezen az oldalon.

Köszönöm minden kedves olvasóm figyelmét.

Egri Szilvia

Búcsú...
-részlet-

Minket hallgat a csend,
...
Arcomat a fénybe tartom,
De többé fel nem ismered
Azt, akivé temiattad váltam,
Azt az ismerős idegent,
Keresem én is veled mindazt,
Amit teremtettél bennem
- Egy új világ született meg,
Mikor engedtél önmagamnak lennem.

Szemedbe merítem tekintetem,
Pillantásod őszinte, tiszta,
Titkaimat így rejtem el,
Míg könnyeimet bőröm issza.
...
Te léteddel is segítettél élni.
Addig, amíg közelséged védett,
Elfeledtem régen, hogyan is kell félni.

Ó, hogy vigyáz arra ez az élet,
Mindent a boldogok meg ne kapjanak!
Széthullott világom romjain hallgatok,
Semmivé lettem, árnyam sem maradt.
...
Szétszóródom lassan a szélben...

Deep Purple - Soldier Of Fortune
Deep Purple - Soldiers of Fortune

Madár János

Könyvekbe zártalak
-részlet-

Könyvekbe zártalak,
mint a legszebbik verset.
Szavak emelnek magasig,
egyetlen kegyelmet.

Mert te ölelsz már nekem
tüzet és tengert.
Hogy megcsodálhassam
a mindenséget, az embert.
...
Integetnek fák, szelek,
egymáshoz görbülő ujjaink felé.
És mi kiállunk boldogan
a meztelen ég elé.

A Hold és a csillagok
– mi vagyunk.
Minden mozdulatunkat
a meglazult felhőkre hagyunk.

Illés-Vizler András

Töredék a szerelemről

a Kettő
megszüli a végtelent,
majd nézi,
mint partra vetett
hajótörött a tengert.

Nagy István Attila

Hiába minden
-részlet-

Hiába minden szó,
ha lemostad magadról az érintésemet,
ha nincsen semmi, amiből az én arcom
visszanéz rád minden pillanatban.
Elolvadt benned a szerelem,
belefáradt a rettenetbe,
s hiába nézlek megfáradt szemmel,
vissza már nem hoz a vágyam.
...

Vas István

Rád gondolok
-részlet-

Rád gondolok most is,

...te vagy minden, ami
Veszendő és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.

Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtől vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!

Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.

Balázs László

A búcsú csendje
-részlet-

Ne húzd el gyorsan kezed.
Nem maradt már más,
A szavakat neked adtam
Neked adom most a csendet:
A sziget fáit a folyó partját
Az elakadt szavak helyét
Az első csók forró csendjét
S karodban a megnyugvást
Az ígéretet szemedben
A beszédes hallgatást
A tested csendjét, hol érzem szíved
Téli estét s nyári délutánt.
A kezemét és kezed csendjét
Simogató jelbeszédét
Az ölelés néma sóhaját
És szívem ütemében a csendet...

Bódai-Soós Judit

mesélj nekem
-részlet-

mesélj nekem kérlek
úgy mintha gyermek lennék
...
mesélj úgy
mintha szeretnél
ringasd álomba lelkemet
mesélj nekem kérlek
hadd higgyem el hogy minden rendben
..
mesélj úgy mintha nem fájna semmi
meséld el azt hogy szép az élet

Végh Tamás

Felövezve

I.

Felövezlek bizalommal,
öltöztetlek nyugalommal,
ékesítlek álmaimmal.

Inged legyen pillantásom,
szoknyád széle mozdulásom,
szép sarudon simításom.

Szemed legyen szemem fénye,
kezed legyen kezem éke,
fehér szélnek menedéke.

II.

Felöveztél irgalommal,
gyámolítasz szavaiddal,
fésülgetel ujjaiddal.

Hajad árnyas, rengő rózsa,
boróka-zöld vadon szárnya,
nyírfalevél sóhajtása.

Mikor ezzel felöveztél,
örök-szépbe öltöztettél,
gyöngy-léteddel átöleltél.

Tornay András

Emlékszel?

Emlékszel?
Sokáig ültünk szótlanul.
Egymással szemben.
Félve, vágyakozva.
...
Emlékszel?
Mikor féltünk vagy nevettünk.
Örültünk és szerettünk.
Nyertünk miközben vesztettünk.
Többször is megszülettünk.
...
Emlékszel?
Ahogy kezed simult tenyeremben
A könnyekre s a miértekre
Az égre és a feketére
A meleg puha friss kenyérre.

Emlékszel?

Csurai Zsófia

Mindenben Te vagy

Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...

Radnóti Miklós

Az áhítat zsoltárai
-részlet-

Régen lehozott fénylő
csillagok akarnak szökni
az ujjaim közül
mert nagyon szeretlek
látod
őszi bokrok duzzadó
bogyófürtjein feszül
életem kedve, érett
kalászoknak terheit
érzem és éjjelenként
csókos nyelvem alkonyi
pirossát rácsókolom
némán a tenyeredre

Helen Bereg

Megérintettél

Megérintettél,
s én úgy éreztem, ezer éve már,
mióta ujjaidban játszik testemen
a simogatás.

Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet,
mely bőrömön éledt tiszavirággá
és elenyészett.

Fésülted hajam,
Tízfogú eleven fésű borzolt,
s én előre álmodtam a csodát,
ahogy szád csókol.

Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság,
hogy lebegjen testem, meghazudtolva
a tömegvonzást.

Jószay Magdolna

Pár éve még

Pár éve még
nem tudhattad te sem,
mennyi tiszta szeretet
rejtőzik lelked mélyén.
Pár éve még
nem tudhattam én sem,
hogy élsz valahol a világ
bármely részén.
Pár éve még
nem hitted volna: nem kell
majd örökre, lelkileg is
magányosnak lenned.
Pár éve még
én sem tudtam, bízhatok-e
valakiben még ez életben,
s hogy majd éppen benned.
Pár éve még
nem tudhattuk, lehet-e,
merjünk-e a másikban hinni,
s táplálni a reményt.
Pár éve még
nem tudhattuk, egyszer majd
erősítjük s egymásnak adjuk
a túlélést, az esélyt.

Szabolcsi Zsóka

Lyukas zsebű senki vagyok,
de virágokból szőtt álmok közt terelgetem
hétköznapjaim bárányfelhőit.

Zengő zivatarban barlangba búvok,
napsugaras nyárban friss forrásvízzel hűtöm forró homlokom.
Kapkodok szálló hópihék után,
s pillangószárnyon csapongnak gondolataim...

Szeretem megörökíteni azt, ami tetszik nekem,
képpel, hanggal, verssel.
Talán néha sikerül... ilyenkor jó élni...

Kosztolányi Dezső

...hittem a te két jó-jó szemedben,

A két szemed mélyén horgonyt vetettem,
Én mindig a lélekbe-szembe hittem,
Most is hiszek, megálltam, várok itten.

Nekem a jóság, a jó szerelem vagy,
Az életemmel járkálsz, ha velem vagy...

Madár János

Egyetlen

Te ott állsz a fénylő fák alatt.
Ajkadon gyönyörű csönd az ének.
Nekiütődik egy árva csillag
az éjszaka sötét szögletének.

Mert a falakban megered arcunk,
szívünkre árad a tenger.
Egymásért örvénylünk szüntelen.
Világot megváltó tenyereddel.

Már csak te adhatsz jövőt.
Halálig kitartó kegyelmet.
Keselyűk éles karmai ellen
emberhez méltó fegyelmet.

Madár János

Éneknyi idő

Ezek a fák is mi vagyunk,
megérinthető még a kezed.
Ujjaid rácsait emeled homlokomra,
csillag legyen szép emlékezeted.

Az ég most bennünk tornyosul,
mintha magadba zárnál engem.
Engedj szíved alól –
csöndesen fölfelelnem.

Éneknyi idő minden élet,
öklöd a mellemen édes halom.
Áldott tenyered félholdjait
ártatlan fénnyel vigasztalom.

A beszűrődő hajnalokért
vajúdik arcunk szüntelen.
Fájdalom és gyógyfüvek közt
tengernyi sebünk bűntelen.

Madár János

Megjelöltél

A teremtés kezdetén ott voltál,
és én ott voltam melletted.
Arcodat sokáig csodáltam,
és kezed a szívemre tetted.

Érzem ma is a fényt, Kedves –
láztól gyönyörű ujjaidat.
Hajnalok csöndes félholdjait,
ahogy szemed jövőnkre mutat.

Első sírású gyermekeink
legszebb álmait hozom el neked.
Értük, fölfénylő örömeinkért
őrizem minden lélegzeted.

Mert te vagy nekem a világ
tűzben tündöklô drága éke.
Gyászos jajokban elárvult
létemnek egyetlen menedéke.

Hűségtől csillogó szerelmem.
Csillagtól édes anyanyelvem.
Éneknyi hazám is te lettél.
Engem örökre megjelöltél.

Vékony Andor

Egymás szemébe fonva

Jó, hogy vagy nekem:
a csend, a zene, lelkem
őrizte mese,
pusztán vágtató ménes
szédítő szabadsága.

Jó, hogy vagy nekem:
a reggelek mosolya -
dér lepte tájon,
köd burkolta hegyekben
kanyargó erdei út.

Jó, hogy vagy nekem:
múló napjaink sodra,
dal a holnapról,
egymás szemébe fonva
emlék és bölcs jóslatok.

Baranyi Ferenc

Alkonyati zsoltár

Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?

Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lábam nem követhet, nem futhat utánad.

Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.

Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.

Csak védlek.

Kun Magdolna

Oldhatatlan kézfogás...

Mikor aláhulló alkonyunk
holt levélben roppan,
s a világ zajától búcsút véve
elcsendesülünk,
hajlítsd kezed kezem irányába,
hogy a két érintés puhasága
oldhatatlan kézfogásba kösse,
egymásnak ajándékozott
röpke életünk.

Tóth János

Add most, Kedves...
-részlet-

Add most, Kedves, a kezed!
Hadd érezzem az apró göböket, hadd
harapjam számhoz, hisz korai perceket
számol még a Hold sugara,
és a Nap is, a Nap is horizont
nyoszolyán szunnyad!
...
Add most, Kedves, a kezed!
Hisz tudnod kell, hogy néha félek magam is,
s nincs nálam esendőbb, ha
távolodni tűnik vigyázó jelünk,
a templom kettős tornya! Bár tudom, ami
odaviszi léptünk, megteszi ismét,
mert ahová magot visz a sors, nem hagyja
elveszni újra! Add most a kezed, Kedves!
Hadd higgyem Veled a szót,...hadd szeressem
a jövendőt, s higgyem,
hogy mi már nem tudunk másképp,
nem tudunk mást!

Neudl Erika

A csend arcai

A csend olykor nyugalom
egy békés kis madár
jó lehet, ha a reggeled
síri csendben talál

csend lesz ha egy szín
a lelkedbe szakad
mondanád is már,
de a szó elakad

A csend gazdagság
tudás és liget
A csend erő,
Tartalmas sziget

A csend szeret.
Alkotó folyó.
Szeresd a csendet,
ha hozzád jó,

ha hozzád való.

Szikora Zsó

Örökkön-örökké

várni
csak várni

soha
el nem csattanó
csókokra

soha
át nem élt
ölelésekre

soha
be nem teljesülő
szerelmekre
-
várni
Rá
s a csodára

- Általa -

P. Buzogány Árpád

Jobban nem lehet

Várlak, mint fényt az
álmos reggelek,
mint pillangót a
májusi meleg,
rád gondolok - másra
nem érdemes,
minden gondolat
csak téged keres.

Úgy várlak, hogy már
jobban nem lehet,
magamban százszor
mondom a neved,
nézem a széket, ahol
szoktál ülni,
nem vagy itt, nem lehet
hozzád menekülni.

Mardi Miriam

Nincs másom...

Nincs másom kívüled -
ócska, tépett, foltozott álmodás
talpam alatt "százezer út" göröngye,
mégis mind visszavezet hozzád.
Nyárból őszbe is csak feléd,
s ha befurakszik kabátom alá a tél,
szívnek melege, mondd, leszel-e...
s leszek-e még...

Janáky Réka

Ha úgy szerethetnélek

Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek,
Elszállna minden gondom,
Félig élt sorsom egésszé lenne,
Puszta világom benépesedne,
Mert Te laknál benne.

Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek,
Jönnének újabb gondok,
Aprók, mindennapiak:
Hogy legyen tiszta inged,
Vetett ágyad és
Meleg vacsorád.
S hogy örökké megújuló
Hit izzon Benned.

Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek,
Kisimulna bennem az összegyűrt lélek,
Értékessé válna az elvetett élet,
Ha úgy szerethetnélek,
Ahogy szeretni szeretnélek.

Oláh Gabriella

Hazaértél...

bizalom
hidamon
lassan
indultál
felém
titkaid
letetted
vigyázva
költöztél
belém...

Bodnár Éva

Első szerelem

Rám mosolygott...
Bennem valami lángra lobbant,
tüzet fogott.

Szemébe néztem...
Kétlem, hogy valaha alkotott
szebbet az Isten.

Megszólított...
Hangjában minden álmom
ott suttogott.
Mi ez a tűz?
Mi ez a kínzó, mindent elsöprő
veszedelem?

Ölelkezünk,
s a csillagok azt súgják halkan:
„A szerelem...”

Kovács Daniela

A szerelem olyan

A szerelem olyan, mint a tiszta csend,
mely megigéz, majd csordultig betölt,
és ha józanságra parancsol a rend,
Te még sem akarsz, nem vágysz más gyönyört.

A szerelem olyan, mint gyöngédrajzú száj,
fél-delíriumban csókol, becézget, imád,
majd amikor elmúlt - kínoz, gyötör, fáj,
őrületbe kerget, hogy halálodat kívánd.

A szerelem olyan, mint a végtelen,
hol pokol, hogy menny, hol mosoly, hol könny,
de önmagát tagadni a szív képtelen,
még akkor sem, ha legyőzi a lélektelen közöny.

A szerelem olyan, mint egy gyújtó szikra,
egy puszta érintéstől lángokba borít
kiismerhetetlen, akár Isten titka
ha akar felemel, vagy térdre kényszerít.

Szabolcsi Zsóka

Emlékszem...

Titokzatos éjszaka volt,
a hold az árnyakra hajolt,
harmatot ittak a levelek,
szerelmet súgott a rengeteg,
éledtek erdők ág-bogán
rigók, cinke és csalogány,
szerenádot hozott a szél,
fű közt millió tücsök zenél...
hallgattuk az édes dallamot,
amit a természet suttogott,
a túlpart fái közt kelt a nap,
ébredő lelkekben tűz fakadt,
eljött a reggel, s fényeivel
felragyogott szemünkben a jel,
kéz a kézben, ma is érzem én
túl ezer álom hűlt helyén,
túl száz meg száz megélt csodán,
csalódás, öröm ág-bogán...
hull az idő, a napra éj,
emlékek hálója tűnt szeszély,
rejtélyek rejtik útjaink,
kóborló ősi vágyaink,
s titokzatos-bús éjeken
a csillag, a hold ma is üzen.

Kun Magdolna

Ne várjuk meg...

Ne várjuk meg,
hogy a hiány késztessen
bennünket szeretésre.
Szeressünk akkor is,
ha idő szűkén vagyunk,
mert a szeretet az,
miből feloldozást nyerünk,
s a szeretet az,
miáltal megbocsátást
kapunk.

Tornay András

Mindenki törékeny, de mindenki világít,
Mindenki fázik, de mindenki melegít,
Mindenki fél, de mindenki vigasztal,
Mindenki búcsúzik, de mindenki marasztal.

És minden lépésnek és súrlódásnak értelme és nyoma van,
És minden kérdésnek és minden csendnek titkos oka van,
Ugyanaz az érintés ölel magához és mar beléd sebeket,
Ugyanaz a van és ugyanaz a nincs és mindkettő a szeretet.

Jószay Magdolna

Szeretnék egyszer

Szeretnék egyszer
zsongító álmos réten
fűben elterülve felhőket nézni,
érezni percről percre
zsibbadó nyugalmat, s azt,
hogyan omlik porrá
magasfeszültségem.
Érezni görcsök lazulását,
oldását kínnak, nyomornak,
a csend lenne balzsama
sebeknek, s a lélek üzenne
fel a madaraknak.
Felhőkön szállnék
súlytalan lebegéssel,
míg a gondtalanság leple
könnyű mámorral űz el
minden rosszat, bajt, bánatot,
s magam is elhiszem, más érzés
nem kell, nem vagyok képes,
nem tudok, nem akarok
már megváltani világot.

Hervay Gizella

Villanó

Mentem az utcán szomorúságtól elnehezülten,
s felnéztem az égre, hogy miért, magam se tudom.
Fenn egy fehér hasú madár villogva, örömben fuldokolva
égbe hasított — egyszerre felnevettem.
Ó, elég egy villogó fehér hasú madár, egy szárnycsapás elég,
s már könnyű vagyok, és könnyű a szomorúság.
Van-e ilyen fehér tündöklésű szó?
Ilyen lélekbe hasító, egeinken ívelő,
örömvillanású, fuldokló-szép szó van-e?

Fövényi Sándor

Szeretem

Szeretem az augusztusi délutánokat,
ahogy a vén diófák árnyékába érek.
S a jód-könnyet hullató poros mimózát,
amely kidugja fejét a kerítés lécen.

Az út sarkán álló sárgára meszelt házat,
amint falain végigcsorog egy fénysugár.
A rozsdás ereszről lepergett száraz mohát
seprő nénét, ki arcát törölve meg-megáll.

A kapualj mélyén lapuló homály ölét,
hol csendesen szunnyad a déli harangütés.
A játszóteret, mikor a homokozóban
vörös lapátjával gödröt ás a napsütés.

Valahol messze az ég már elsírta magát,
néhány üveggöröngy koppan a macskakövön.
Kigombolt kabátjában hintába ül a szél,
és a riadt platánoknak hangosan köszön.

Pilinszky János

A tengerpartra

A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem,
mint távoli nap vakít a szívem,
árnyéka vagyunk valamennyien.

Kányádi Sándor

Jó volna...

Jó volna most egy szénaboglya
karjába dőlni, úgy, mint régen,
amikor apám megvert, és sírni,
kisírni magam lágy ölében.
Vegyülnének hajamba zörgő,
rakoncátlan, tört szénaszálak,
a forró könnyeim a boglya
ezer ujja közt szétfolynának.
És sírástól fáradt, zokogás rázta,
már szinte halni való testtel
elaludni a boglya karján,
aludni, míg leszáll az este.

Dobrosi Andrea

Mit mondhatok, ha többet mond a csend?
Mit mondhatok, ha nincs mért szólni már?

Egyed Emese

Áttetsző folyómeder

Szőlőszemen süt át a nap.
Egymást karolja pironkodva
a horgasujjú szederág
s a kert didergő szögesdrótja,
látszik a lassú víz alatt
a mese néhány alkatrésze;
megtörtük a hullámokat, sodródtunk
iszapos vidékre.

Négy fekete kanca nyakára
vetít a dél parányi csókot,
félrefordulnék, de hiába:
nyugalmuk érzem,
beleborzongok.

Emlékszel? Fázott a kezed.
Őszt emlegettünk s féltünk tőle.
Zátonyok közt most ő vezet
kék világunk kikötőjébe.
Leheletemmel ujjaid
szívesen melengetném: hol vagy?
Szederágat horzsol a fény. Ma
nem találkozunk.
Sem holnap.

Takács Dezső

Mint fészkéről felriadt gerle éjjel.
Verdes felettem az ének.
Bölcső, vagy verem?
Nem ismerem illatát a szélnek.

Hervay Gizella

Hold

Most olyan látható a csend,
megfelezhetném veled.
Feljön a nap odakünn
és lemegy idebenn.

Megszólítlak és messze vagy
mint a kinti hold.
Lebukik benned szótalan,
egy másik csendbe hullt.

Szabolcsi Zsóka

Ezer kavics közt

is lehet egyetlenegy
valaki kincse