Lándzsák bújnak ki
a jégaljú földből. Zöld
kiáltás töri
a felszíni, cammogó
barnát. Jövünk, szól a fű.
Egy csöpp a fűszál
hegyéről: megmutatja
az érkezőt, és
engem, aki idevárja.
Földre hajtom homlokom.
Kékes fényű
téli délután, felhők
hozzák magukkal
az estét. Újra megfagy
a fű, foglyai maradunk.
