Rohannak fenn a fellegek
űzik a tavaszi szelek
sarjadó erdőn ballagunk
csak nézzük egymást, hallgatunk.
A fűben kandi ibolyák -
felettünk bomlanak a fák
a halott erdő újra él
a mi szívünk, mondd mit remél?
Lesz e számunkra is tavasz
vagy sorsunk mindent behavaz
s meg dermeszti szerelmedet -
e titkos, meghitt perceket...
Rohannak fenn a fellegek
kérdezel, s én felelgetek -
mellettünk táncolgat a fény
de én tudom, hogy nincs remény.
