Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon,
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom,
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap,
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap.
Várj, ha nem vár senkit ott, haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már.
Várj reám s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell,
Ha lemondtak rólam már, lányom és apám,
S jó barát már egy sem vár, Te gondolj néha rám,
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj Te változatlanul, s ne igyál velük.
Várj reám,ó átkelek, minden vészen én,
Aki nem várt, majd rámnevet: "Szerencsés legény!",
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy Te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S Te mentettél meg, és hogy: egyszerű titok,
Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.
