Tenélküled sose kél fel a nap;
rád szövöm éjszaka álmaimat.
Mindig a sóhajod érzem,
látlak a sűrü sötétben.
Ha ballagok, puha tánc nesze kél,
hallom, a szíveden átfut a vér.
Roppan a gally a nyomodban.
Árny vagy az esti vadonban.
Ha bárki jön, kopog ablakomon,
azt hiszem, itt vagy, a zárt kinyitom:
mozdulok érted a lócán;
mégse te jössz ide hozzám.
Ha szél szelid susogása remeg,
hallom osonni a lépteidet
Minden eloszlik a ködben,
mért menekülsz te előlem?
Mi messze tűnt kocsikon, lovakon,
mind te vagy ott; az a zaj, az a nyom:
dal, hegedű, zene hangja,
árva szivemnek a búja.
